Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Második fejezet

 Második fejezet

Már júniust írtunk, langyos nyári este kint időztem a hintaágyban. Mirci-morci ,egyszer csak megjelent, szájában egy gyönyörű grafit szürke csíkos kiscicával. Kinyitottam a bejárati ajtót, Mirci-morci bevitte a szobánkba, majd letette a szőnyegre, és gondos anyaként megszoptatta. Halkan jelzetem férjemnek, hogy jöjjön és nézze, csodálja meg. Az első porontyot „baba-cicának” neveztem el. Mirci-morci miután anyai kötelességét teljesítette, eltűnt. és kis idő elteltével megjelent egy másik szürke csíkos cicával, ő Szürke-barát”.Mirci-morci őt is kötelességtudóan megszoptatta. Most már két kis cica feküdt a szőnyegen. Türelmesen végigvártuk az őszeset, mind a hetet..... legutoljára hozta „Vakarcsot „ aki a leggyengébbnek és a legkisebbnek tűnt. Alig volt szőr gyufaszál farkán. Csak ültünk szobában, és néztük a csodát. Hét cica! Kerítettünk egy nagy tv-dobozt, és kibéleltük, beletettük az anyát és gyermekeit, majd nyugovóra tértünk....mi mást tehettünk volna. Tele voltunk kérdőjelekkel. Bíztunk abban, hogy minden jóra fordul, közreműködésünkkel. A legelső nehézséggel néhány nap elteltével szembesültünk. Egy nőstény macskának hat csecs van a hasán, mely jelen helyzetben hét utódnak kellet osztozkodni rajta. . Még éjszaka és hajnalban is jól hallható volt a csámcsogás a szopás cuppogó hangja. Egyre nagyobb harc folyt az élelemért, s az éhesen maradtak hangosan nyávogtak Mirci-morci egyre nehezebben bírta a rohamot.... végül azt találtuk ki, hogy előbb három, utána négy cicát teszünk „cicire”. Napközben ezzel nem is volt gond, de éjszaka és hajnalban már nem volt annyira könnyen kivitelezhető, hisz reggel munkába mentünk. Lassan-lassan meg tudtuk különböztetni őket. A gyengébbek kezdték a sort s az erősebbek zárták..... A taktika jó volt, mert lassan az anyjuk is megnyugodni látszott. Július tájékán már hígított tejet és egy kis pépeset is kaptak, amit igen esetlenül próbáltak elfogyasztani. Járásuk dülöngélő volt,mintha részegek volnának, farkuk egyenesen az égnek meredt, ezzel próbáltak egyensúlyozni. Egyéniségük már ekkor kibontakozni látszott....Volt , amelyik erőszakos módon ellökte társait a táltól,de volt olyan is, aki megvárta a sorát, s volt olyan is, hogy nem akart enni csak szopni..... A cicák boldog életérzése ránk is átragadt. Siettünk haza,hogy meglessük az újabb változást. Napközben, ha senki nem ment a doboz közelébe, csendben voltak, de amikor odament valamelyikünk, rögtön hangos miákolásban kezdtek. Anyjuk hiányát összebújással kompenzálták. Egyre többet mászkáltak a dobozon kívül, már almot is odakészítettünk. Csodálatos volt, ahogy lassan rájöttek, mit is kell azzal csinálni, pedig anyjuk nem igen tudta... hiszen vadon nőtt fel. Ha láttuk, hogy valamelyik készül valamire....rátettük az alomra. Természetesen nem tudtuk ezt mind a héttel eljátszani, de a többi mégis rájött mit kell tennie én pedig türelmesen takarítottam az esetleges balesetek nyomait.... Lassacskán éjszakára kikerültek a kazánházba, mert már nem tudtunk tőlük lépni. Négy cicát időközben sikerült elajándékozni, -reményeink szerint jó helyre kerültek-, három ott maradt. De egyáltalán nem voltam elkeseredve, hisz mindhárom csodálatos fegyelmezett, jó cicaként élte mindennapjait nálunk. Három cica:Szürke-barát,Baba-cica,Vakarcs Szürke-barát szürke csíkos bundája arisztokratikus külsőt kölcsönzött neki. Nem voltbarátságos a szó emberi értelmében, nem bújt hozzánk. A három cica között mindig kívülállónak láttuk. Sajnos Szürke-barát szépsége mást is megihletett, mert egyik napról a másikra eltűnt. Csak arra tudtunk gondolni, hogy valaki elvihette,hisz mindig a kerítésen ült naphosszat. Reméljük, megfelelő gazdák vették pártfogásukba, akik legalább annyira figyelnek rá, mint amennyire mi tettük. Vakarcs és Baba-cica mindig együtt játszottak,szinte elválaszthatatlanok voltak. Már első percektől nyomon követhettük fejlődésüket. Mindent együtt csináltak, együtt heverésztek ,együtt kóboroltak, teljes volt a harmónia. Baba-cicának jellegzetes szürkés árnyalatú bundája ,fehér foltjai leginkább hasonlítottak anyjára Mirci-morcira. Sajnos elveszítettük .Egy hideg november este hazajövet egy cica feküdt a ház előtt az úttesten. Fejénél vérfolt,szeme már élettelen. Férjem még nem volt otthon és tudtam az lesz a legegyszerűbb ha én temetem el a kert végében. Fogtam az ásót,s ahogy voltam magas sarkú cipőben, szoknyában nekiláttam. Nem akartam húzni semmivel az időt......Nem sokkal azután, hogy végeztem,jött a férjem. Lehangolta,de jobb volt,hogy nem látta amit én. Napokig szemem előtt volt ahogy ott feküdt az úttesten, s bizony megviselt mindkettőnket. .- 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.